Ugyan csak rövid időre, fényképek nélkül, de úgy érzem be kell számolnom a mai alkotásomról.
Tesztalannyal eldöntöttük, hogy 7 év után végre nem megyünk egyik anyukától a másikig, kettesben töltjük a karácsony estét, és gondoltuk ezt valami kulináris különlegességgel kéne megünnepelni. Kizárásos alapon a libamáj, argentin marha és a homár maradtak, és úgy döntöttünk, hogy 24-én délelőtt kinézünk a fóti Metro-ba és ami van, azt hozzuk. Persze sem máj, sem marha nem volt már, de még feketekagyló sem (másik nagy favorit). Így maradt a homár, ami ugyebár igen költséges mulatság.
Mivel a gazdasági válság minket is utolért, nem akartunk fejenként egy állatot venni, hanem kitaláltam, hogy a homárt megfőzöm, majd házi tagliatellével, koktélparadicsommal, fokhagymával és petrezselyemmel tálalom. Ez elméletben mind szép és jó is volt, a Metro-s halas pult még mindig kiváló, direkt fiú homárt kértem, megbeszéltük, hogy hogyan főzzem meg, stb, kaptam rá egy rakás jeget, majd szépen kitettem az erkélyre, hogy elaludjon. Igenám, de egy óra múlva felébredt bennem a bűntudat (és a félelem, hogy megdöglik) és mivel délután egykor nem akartam nekiállni karácsonyi vacsorát csinálni, a szép új felmosóvödröt teleengedtem vízzel, tettem bele egy rakás tengeri sót és készítettem a vendégünknek egy jó kis fürdőt. Tesztalany eközben váltik bizonygatta, hogy Jacque (a Némó-ból a rák) már rég megmurdált.
Jéggel együtt szépen beletettem a vödörbe, és láss csodát, a rák életre kelt, szépen elkezdett mászkálni. Gyorsan letakartam, mert nem akartam, hogy Leia hercegnő nekiessen, és elmentem a konyhába tésztát gyúrni és sütőtököt pucolni (a krémleveshez)
Néha ránéztem az állatra, láttam, hogy integet, gondoltam jó lesz.
Elérkezett a délután 5 óra, mikor Tesztalany bejelentette, hogy megpizskálta Jacque-ot aki nem mozog. Ajaj, itt pánik következett, a 74 dekás jószág meghalt, azonnal főzni kell.
Óriás lábas fel a tűzre, víz a forralóba, drukkotam, hogy hamar tudjam főzni. De eközben a levessel sehogysem álltam, sem a tésztanyújtással. Rákról hideg víz le, akarnám megfogni, hogy a lábasba tegyem,erre elkezd kalimpálni. Tesztalanyt uszítottam, hogy tegye be, mert megijedtem. Nem szeretem az ízeltlábúakat, csak a rákféléket, azokat is konyhakészen, megfőzve.
Adrenalin bekapcs, Jacque a lábosba, fedő rá, óra beállít, bűntudat ignorálva.
Tésztanyújtás halálos iramban, hozzávalók darabolása, sütőtök közben majdnem elég a sütőben, be a levesalapba, botmixer, leves fröcsköl mindenfelé.
Rák ki a vízből, hideg vízzel lehűt, kalapács elő, pucolás. Na ez tartott egy órán át. De azt kell, hogy mondjam, hogy megérte, még a pici kis lábaiből is kiszedtem a husikát és nagyon szép, finom, édes volt. Megérte fürdetni és életben tartani.
Leves elkészült, a tálalás pedig rukkolás, parmezános sütőtök krémlevest eredményezett. Ital pedig 2007-es Nyakas Irsai Olivér volt.
A leves után kicsörtettem a konyhába, a tésztát megfőzni, ezalatt a már előkészített koktélparis, fokhagymás alapba beledobtam a feldarabolt rákhúst, rá a tésztát és 3 perc alatt kész volt a második fogás.
Tesztalany mindkét kaját akkora élvezettel tette be az arcába, hogy nincs fotóm.
Desszertnek tejfölös pogácsa és gyömölcskenyér van, bejglisütésre idén (kb 10 év után először) nem vállalkoztam.
Első szusszanásra ennyi, honap megyünk anyóshoz, kiváncsi vagyok, hogy mi lesz ehető...
Szerk: a homáros kajáról nincs fotó de ez megörökítette a vacsora egyik meghitt pillanatát:
