Zabagép

Ez a recept kb 5 különböző forrásból merített ihlet gyermeke, de igazi családi kedvenccé vált.

 A Burgonyapürét Heston Blumenthal ihlette, a kacsát Gordon Ramsay, a káposztát a google által felajánlott számos receptoldal J

Hozzávalók:

A kacsához:

Két szelet kisméretű bőrös kacsamell, hártyáktól/inaktól megtisztítva, szobahőmérsékleten (!)

Só

bors

A burgonyapüréhez:

Fejenként két közepes szem burgonya, héjában megfőzve

Vaj

Zsíros tej

Só

Frissen őrölt bors

A káposztához:

Szeletelt vöröskáposzta (két főre egy áltagos méretű káposztafej negyede)

Reszelt alma

1 fél fej vékony csíkokra vágott lilahagyma

100%os almalé

3 ek. ribizlilekvár

1 dl vörösbor

2 csipet só

2 tekerés frissen őrölt bors

Elkészítés:

A burgonyákat kb 6-os fokozaton a kerámialapos tűzhelyen feltettem héjában főni, amíg a káposztát elkezdtem készíteni.

A kacsamell megtisztítása közben maradt bőr nyesedék zsírját kiolvasztottam, a ropogósra sült bőrdarabok eltávolítása után ezen a zsíron a lilahagymát megpirítottam, majd következett a csíkokra szeletelt káposzta.

Sóztam, borsoztam, majd fedő alatt hagytam, hogy kissé összeessen. Hozzáadtam a reszelt almát, majd tovább pároltam, a fedőt félig a lábason hagyva.

Amikor a folyadék szinte teljesen elpárolgott, először a vörösbort, majd az alkohol elfőzését követően egy kevés almalevet öntöttem a káposzta alá, ebben pároltam tovább, a fedőt a lábason tartva. Amikor a káposzta már majdnem teljesen megpárolódott (de nem szétfőtt, szájas textúráját még tartotta, a lekvárt hozzákevertem. Kóstolás után ízlés szerint sóval, vagy egy kevés almalével/lekvárral a kívánt savanykás/sós/édes ízhatást lehet beállítani. Ez a recept még azokat is meggyőzi a káposztaevésről, akik egyébként kifejezetten utálják a párolt káposztát (lsd. Tesztalany).

Vissza a burgonyához. Kb 20 perc lassú főzés után a főzőlapot teljes fokozatra kapcsolva főzöm tovább a krumpliszemeket, egészen addig, amíg hústűt beleszúrva a közepén is könnyedén átmegy a tű, nem érzünk nyers burgonyára jellemző ellenállást.

Kacsamell:

A bőrt (vigyázva, hogy a húsba ne vágjunk bele) beirdaljuk, kis kárókockákat vágva a bőrbe (minél jobban fel van vágva a bőr, annál több zsír sül ki és ropogósabb lesz). Mindkét oldalt sózzuk, borsozzuk (Gordon szerint a kacsamell pont nem ugrik össze és nem ereszt levet a sótól, és tapasztalatom szerint igaza is van).

Sütés: a lényeg a nagyon forró, száraz serpenyő.

Amikor már szinte füstöl a serpenyő, a kacsamelleket bőrös felével belefektetem, és NEM PISZKÁLOM, hanem 8 percen át sütöm. Kb 7-8 perc mire teljesen kisül a zsír és szép barna (de nem égett) lesz a bőr.

A sütőt eközben 150 fokosra előmelegítem.

Amikor már a bőrös fele szépen megsült, megfordítom a melleket, és 2 percig sütöm őket ezen az oldalon is, SZINTÉN NEM PISZKÁLOM.

2 perc elteltével a melleket óvatosan átemelem egy tűzálló edénybe (nekem legjobban egy nyeles, mázas agyagedény vált be, amilyenben a svájciak a sajtfondüt melegítik) és beteszem a sütőbe kb 10-15 percre.

Ez az idő pont elég ahhoz, hogy a burgonyapürét elkészítsük.

A megfőtt burgonyákat meghámozom (tűzálló kézzel, vagy gumikesztyűben) és nagyobb darabokra felvágom. Bőven teszek hozzá vajat, kb 1 dl meleg (!) tejet, sót, borsot és burgonyatörővel elkezdem összedolgozni. Én nem szeretem a krumplinyomót, de aki teljesen krémes állagú burgonyapürét szeret, amiben biztosan nincsenek nagyobb krumplidarabok, az törje át, és úgy tegye a lábasba.

A lényeg, hogy a tűzhelyen keverjük össze a burgonyapürét, így veszi fel a legjobban a vajat, tejet, és lesz igazán gazdag, telt íze.

A kacsán a sütőt kb 8 perc után után lezárom, és további 7-8 percig pihentetem. Ezalatt a közepébe szökött húsnedvek szépen lassan visszaszivárognak a szélébe is, és nem hűl ki, de nem is nagyon fő tovább.

A pihentetett kacsamellet kiveszem, felszeletelem (csodaszép rosé marad), és tálalom a káposztával, burgonyapürével.

Kevésbé gyors, de annál finomabb vegetáriánus vacsora aka. egy újabb módja annak, hogy Tesztalannyal padlizsánt etessek.

A receptet Catherine Fulvio műsora ihlette, azonban egy pár apróbb módosítást voltam kénytelen alkalmazni, az itthon található (illetve nem található) alapanyagok miatt:

hozzávalók:

2 kisebb padlizsán (félbe vágva, sütőben puhára sütve)

4 közepes gerezd fokhagyma

4 nagy marék reszelt parmezán (ez rendes parmigiano reggiano, nem grana padano)

1 darab 20x20-as pane carasau (a vastagabb fajta) morzsává darálva

1 egész tanyasi tojás

frissen őrölt bors (ízlés szerint)

1 teáskanál szárított oregano

elkészítés:

A puhára sült padlizsánt héjából kikanalazom, apróra vágom (én egy negyedet pürésítettem, a többit daraboltam)

Fontos, hogy a darabolt padlizsánt egy szitán átnyomkodtam, hogy a lehető legtöbb levet eressze ki, és szárazabb legyen, amit a többi hozzávalóból már előre kikevert masszához adtam.

Kézzel a hozzávalókat jól eldolgoztam, majd apró gombócokat gyúrva kevés olivaolajon a kis "fasírtkákat" minden oldalukon barnára sütöttem, papírszalvétára kiszedtem és félreraktam.

szósz: dobozos olasz paradicsom (nem baj ha nem san marzano, de jó fajta, nem túl savanyú paradicsom legyen) felaprítva, borssal, bazsalikommal, oreganoval, kevés sóval és cukorral, illetve nagyon apróra vágott vöröshagymával negyedóra alatt (se) összefőzve. lusta háziasszonyok "olaszos" fűszerkeveréket is használhatnak, ebben van szárított vöröshagyma (a kotányi egész jó ebből, bár én a Sonnentor ilyen fűszerkeverékét használom, amit a rózsadomb centerben lévő bioboltban lőttem)

Eközben spagettit főzök, és a szósszal a gombócokat összeforgatva, az al dentére főtt tészta tetejére halmozva tálalom. Reszelt parmezánnal szórom (de lehet pirított nagyobbacska carasau morzsával szórva is kínálni)

Itt a nyár és rájöttem, hogy közel 3 éve ott porosodik a szekrény tetején a fagyigépem.

Szóval eljött az ideje, hogy bevessem és elkezdjem én is az otthoni fagyigyártást.

A fagyialap pofonegyszerű:

250 ml habtejszín

50g kristálycukor

2 tojássárgája (na és itt a lényeg, ha lehet, tanyasi tojás legyen)

összekeverem, gőz felett kicsivel forráspont alattig hevítem, állandó kavarás mellett, majd a tálat jégfürdőre helyezve kihűtöm.

fél sárgadinnye turmixban pürésítve, a fagyialappal összekeverbe a fagylaltgépben fél órán át hűl.

Nagyon szeretjük a rizottókat, de sajnos nem mindig sikerül autentikus hozzávalókat vásárolni (múltkor pl még a Culinarisban sem volt semmilyen rizottónak való rizs, és olasz sushi rizzsel voltam kénytelen pótolni a hiányt) így a tegnapi recept pontos hozzávalóit leírom, hogy mit mivel pótoltam.

5 dl alaplé (csirke mellcsontból és nyakból, sárgarépával, petrezselyemgyökérrel, zellerrel, karalábéval, vöröshagymával, burgonyával, fokhagymával, petrezselyemmel, borssal, sóval és lestyánnal)

2 dl Nyakas Irsai Olivér

1 bögre Tesco-ban kapható saját márkás rizotto rizs (azt hiszem "tesco színes" az elnevezés itthon de semmi magyar felirat nincs rajta)

1 közepes fej lilahagyma

8 szál megpucolt, darabokra vágott fehér spárga

12 szál  megpucolt, darabokra vágott zöld spárga

frissen reszelt grana padano

vaj

olívaolaj

bors

só

egy ujjnyi vajat olívaolajjal együtt felforrosítottam, ebbe szórtam a kockára vágott lilahagymát, kevés sóval megszórtam, majd ráöntöttem a rizst, amelyet üvegesre hevítettem. Ezt a borral szoktam leönteni, majd az alkohol teljes elpárolása után merőkanállal adagolni kezdtem a levest, mindig csak egy kanállal, majd amikor a rizs felszívta az első adag levest, a spárkadarabokat a fejek kivételével hozzáadtam. Így pároltam kb 8-10 percig, majd a spárgafejeket is hozzáadva (közben az egészet megborsozva), a levest adagolva az egészet al dentére főztem (sikerült a spárgát nem szétfőzni, pont jó lett)

Elzártam alatta a gázt, feleszórtam a reszelt sajtot, majd apró vaj kockákat hozzáadva átkevertem és a fotózás után tálaltam. :-)

Pár napja sikerült egy hatalmas doboz rukkolát beszereznem, amelyet nagyon gyorsan fel akartam használni, így döntöttem a leves mellett. Emlékeim szerint egyszer még réges régen Ausztriában ettünk ilyen levest Tesztalannyal, de a receptet sehogyan se találtam meg, így rögtönöztem. A végeredmény Tesztalany szerint jó lett.

Hozzávalók:

3 nagy szem szétfővős burgonya

1 liter csirke alaplé

1 doboz rukkola (lusta vagyok megnézni hány grammos, de biztosan tudjátok melyik dobozról beszélek)

1 kis doboz főzőtejszín (mi a parmalat főzőtejszínt szeretjük)

parmezánforgács

pár szem szárított paradicsom

extra szűz olivalolaj

kevés só

szerecsendió

A burgonyákat meghámoztam, kockákra vágtam és az alaplében puhára főztem. A burgonyás levest ezt követően a turmixgépbe áttöltöttem és a rukkolával átturmixoltam. Amikor már teljesen pépes lett a leves, visszatöltöttem a lábasba, hozzáadtam a tejszínt majd felforraltam. Amint felforrt, lezártam, fűszereztem, majd tálaltam, a csíkokra aprított szárított paradicsomot levesbetétként hozzáadva. A leves tetejét meglocsoltam olívaolajjal és megszórtam a parmezánforgáccsal.

Újabb jóságok érkeztek a bioboltból, amit azonnal meg kellett csinálnom.

Kaptam ugyanis egy csomag gyönyörű medvehagymát és egy doboz repcecsírát.

A sali baromi egyszerű és finom. Hozzávalók 1 személyre:

3 marék repcecsíra

15 levél medvehagyma

3 nagy bazsalikomlevél

4 szelet szárított paradicsom

2 szem piros retek

6-8 szem fekete oliva

1 marék kockára vágott karaván sajt

a hozzávalókat felkockáztam, összekevertem és dresszingnek - bármilyen szentségtörőnek is tűnik - a szárított paradicsom fűszeres olaját kevertem alaposan össze egy teáskanál sós lével amiben az olivabogyó ázott.

Íme a végeredmény:

Mivel Apuék bioboltot nyitottak, remek forrásom van a bio-tejtermékek beszerzésére.

A hétvégén kaptam egy pohár bio tejszínt, amelynek méltó véget akartam.

Így esett a választás a panna cottára mentás eper-ribizli szósszal

A recept nagyon egyszerű.

Panna Cotta:

1 doboz (200g) 32%-os zsírtartalmú bio-tejszín

1.5 dl 2.8%-os friss tej

fél rúd Bourbon vanília

1 púpozott ek kristálycukor

2 zselatinlap

A tejet a cukorral és a kikapart vaníliamagokkal lassú tűzön felforralom, majd a tejszínnel együtt újra forralom. Amint felforrt, lezárom alatta a tűzt és belekeverem a zselatinlapokat. Amikor a zselatin teljesen feloldódott, kicsit kihűzöm, majd formákba öntöm, letakarom és hagyom a hűtőben 5-6 órán át kötni.

A gyümölcsszószhoz:

egy marék piros ribiszke

8 nagy szem eper apróra vágva

fél dl víz

2 púpozott ek cukor

3 mentalevél

A hozzávalókat lassú tűzön főzöm 20 percen át, majd egy teáskanál keményítőt egy ek. vízben feloldva besűrítem a szószt és kicsit lehűzöm.

A panna cottát a formából óvatosan kiborítom és a szósszal meglocsolva tálalom.

Ugyan csak rövid időre, fényképek nélkül, de úgy érzem be kell számolnom a mai alkotásomról.

Tesztalannyal eldöntöttük, hogy 7 év után végre nem megyünk egyik anyukától a másikig, kettesben töltjük a karácsony estét, és gondoltuk ezt valami kulináris különlegességgel kéne megünnepelni. Kizárásos alapon a libamáj, argentin marha és a homár maradtak, és úgy döntöttünk, hogy 24-én délelőtt kinézünk a fóti Metro-ba és ami van, azt hozzuk. Persze sem máj, sem marha nem volt már, de még feketekagyló sem (másik nagy favorit). Így maradt a homár, ami ugyebár igen költséges mulatság.

Mivel a gazdasági válság minket is utolért, nem akartunk fejenként egy állatot venni, hanem kitaláltam, hogy  a homárt megfőzöm, majd házi tagliatellével, koktélparadicsommal, fokhagymával és petrezselyemmel tálalom. Ez elméletben mind szép és jó is volt, a Metro-s halas pult még mindig kiváló, direkt fiú homárt kértem, megbeszéltük, hogy hogyan főzzem meg, stb, kaptam rá egy rakás jeget, majd szépen kitettem az erkélyre, hogy elaludjon. Igenám, de egy óra múlva felébredt bennem a bűntudat (és a félelem, hogy megdöglik) és mivel délután egykor nem akartam nekiállni karácsonyi vacsorát csinálni, a szép új felmosóvödröt teleengedtem vízzel, tettem bele egy rakás tengeri sót és készítettem a vendégünknek egy jó kis fürdőt. Tesztalany eközben váltik bizonygatta, hogy Jacque (a Némó-ból a rák) már rég megmurdált.

Jéggel együtt szépen beletettem a vödörbe, és láss csodát, a rák életre kelt, szépen elkezdett mászkálni. Gyorsan letakartam, mert nem akartam, hogy Leia hercegnő nekiessen, és elmentem a konyhába tésztát gyúrni és sütőtököt pucolni (a krémleveshez)

Néha ránéztem az állatra, láttam, hogy integet, gondoltam jó lesz.

Elérkezett a délután 5 óra, mikor Tesztalany bejelentette, hogy megpizskálta Jacque-ot aki nem mozog. Ajaj, itt pánik következett, a 74 dekás jószág meghalt, azonnal főzni kell.

Óriás lábas fel a tűzre, víz a forralóba, drukkotam, hogy hamar tudjam főzni. De eközben a levessel sehogysem álltam, sem a tésztanyújtással. Rákról hideg víz le, akarnám megfogni, hogy a lábasba tegyem,erre elkezd kalimpálni. Tesztalanyt uszítottam, hogy tegye be, mert megijedtem. Nem szeretem az ízeltlábúakat, csak a rákféléket, azokat is konyhakészen, megfőzve.

Adrenalin bekapcs, Jacque a lábosba, fedő rá, óra beállít, bűntudat ignorálva.

Tésztanyújtás halálos iramban, hozzávalók darabolása, sütőtök közben majdnem elég a sütőben, be a levesalapba, botmixer, leves fröcsköl mindenfelé.

Rák ki a vízből, hideg vízzel lehűt, kalapács elő, pucolás. Na ez tartott egy órán át. De azt kell, hogy mondjam, hogy megérte, még a pici kis lábaiből is kiszedtem a husikát és nagyon szép, finom, édes volt. Megérte fürdetni és életben tartani.

Leves elkészült, a tálalás pedig rukkolás, parmezános sütőtök krémlevest eredményezett. Ital pedig 2007-es Nyakas Irsai Olivér volt.

A leves után kicsörtettem a konyhába, a tésztát megfőzni, ezalatt a már előkészített koktélparis, fokhagymás alapba beledobtam a feldarabolt rákhúst, rá a tésztát és 3 perc alatt kész volt a második fogás.

Tesztalany mindkét kaját akkora élvezettel tette be az arcába, hogy nincs fotóm.

Desszertnek tejfölös pogácsa és gyömölcskenyér van, bejglisütésre idén (kb 10 év után először) nem vállalkoztam.

Első szusszanásra ennyi, honap megyünk anyóshoz, kiváncsi vagyok, hogy mi lesz ehető...

Szerk: a homáros kajáról nincs fotó de ez megörökítette a vacsora egyik meghitt pillanatát:

A Homáron megjelent sok negatív visszajelzés ellenére idén  úgy döntöttünk, hogy kihasználjuk az 50%-os vonzó ajánlatot, és elmentünk hatan a Signo Café-ba vacsorázni.

Mivel még sosem jártam ott, a T.Cs. miatt nem voltak nagyok az elvárásaim, gondoltam ,hogy valami külön étlapról kis adagokat lehet majd rendelni. Szerencsére tévedtem.

A pincérek kedvesek voltak, szolgálatkészek és a rendes étlapról lehetett választani.

A főételként felszolgált házi borgonyafánkkal körített zöldborsmártásos steak-ről szeretnék pár mondatot mondani.

Nem vagyok egy steak rajongó, de valamiért az este folyamán úgy döntöttünk mi lányok, hogy a vörösbor mellé fogunk ételt választani és a steak tűnt legjobb választásnak.

A hús egyszerűen isteni volt, szaftos, ízletes, omlós, kellemesen rózsaszín (félig átsütve kértük), a mártás külön kiöntőben, sok-sok zöldborsszemmel, megfelelő mennyiségű körettel, kevés díszítéssel (azért a tányér közepére rakott retekcsírát tudtam volna mellőzni). Azt hiszem, hogy ha ezentúl steaket akarok enni, a signo-ba megyek.

Mindenkinek ajánlom az éttermet, 9/10. 

Hosszú hallgatás után az első post.

Ha lesz erőm, a karácsonyi menüről is írok majd, receptekkel.

Rómában jártunk 2 hete Tesztalannyal és a hülye gasztroblogger mire költi a keményen megkeresett euróit? Nem, nem hűtőmágnesre, képeslapokra és olasz divatcikkekre, sőt, nem is AS Roma cuccokra, hanem ételre.

Képes voltam hazacsempészni a bőröndömben a következőket:

2 kiló arborio rizs

2 csomag prosciutto crudo

1 csomag bresaola

2 parmezán darab

1 jókora pecorino

próbáltam buffala-t is hozni, de a tárolása miat (úszik a vízben) nem engedik fel kézipoggyásznak és az olasz hajigálók kezébe meg nem mertem adni úgy a bőröndömet,hogy valami lé van benne.Jól is tettem, az orrom előtt esett le egy bőrönd a reptéren a bepakoláskor.